Az új lány (2. fejezet)

Amanda Brown:

szeptember 2. hétfő.

9.00 Átváltoztatástan (McGalagony professzor)

10.00 Bűbájtan (Fitwick professzor)

ebédszünet

13.00 Bájitaltan (Piton professzor)

14.00 Sötét V. K. (Lupin professzor)

szeptember 3. kedd:

9.00 Legendás lények gondozása (Hagrid professzor)

10.00 Jóslástan (Trelawney professzor)

11.00 Mágia-történet (Binns professzor)

Hamarosan megérkeztek a többiek is. Sorban elolvasták a papírom, és mind hozzáfűzték:

- Ó, te szegény...

Elérkezett a kilenc óra, de mivel fogalmam sem volt, hogy hol lehet az Átváltoztatástan terem, Harry elkísért.

- Sok szerencsét.- súgta a fülembe.

- Köszi.

Beléptem a terembe. McGalagony professzor már ott ült az asztalánál.

- Nos, kérem jöjjön ide, Miss Brown. Lássuk csak. Mi az, amit ön már tanult. Itt van az elmúlt öt év anyaga, kérem most olsassa át, és húzza alá piros pennával azt, amit már tanult.

- Rendben, tanárnő.- Azzal nekiláttam... Igen, ezeket mind tanultam. - Az első, második és harmadik év rendben.

- Jó. - bólintott McGalagony.-Nézze tovább.

Negyidik évben nem vettem a Sophorleis-varázslatot, amelynek az a lényege, hogy élőlényt változtassunk valamilyen repülő tárgyá, de csak ideiglenesen. Ötödikben pedig a Marmura-varázslatot nem vettem, ami pedig némát tesz beszélőképessé, vakot látóvá, süketet hallóvá, persze, ezek is csak ideiglenes bűbájok.

- Rendben. Akkor kérem nézze át az idei anyagot, hogy ebből vett-e már valamit.

-Rendeben.-feleltem. De ekkor megakadt a szemem az animágus alapok bejegyzésnél.- Öhmm... Elnézést tanárnő. Én... én animágus vagyok.

-Igen?- kérdezte meglepetten a tanárnő.- És be van jegyezve? Milyen állattá tud változni?

- Nem, nem vagyok bejegyezve, mert a nyáron tanultam csak meg. Griffmadárrá változom.

- Oh. Szép teljesítmény. Hány éve tanulja?

- Négy. Mindig is érdekelt az animágia. Szeretem at állatokat. Azért változom griffmadárrá, mert láttam meghalni a nagyapámat, méghozzá griffmadár testben. Ő is azzá változott. Amúgy unikornissá akartam.

- Értem. Nos, hát már vége is órának, kérem, hogy amíg a többiek páldául az animágiával foglalkoznak, addig kisasszony, gyakorolja Sophorleis és a Marmura-varázslatokat. És mégvalami. Ne szóljon senkinek arról, hogy ön is animágus.

- Renben tanárnő. - és kiléptem a teremből. Az ajtó előtt ott várt rám Harry, Ron és Hermione.

- Hogy ment? Mit tanultál már?- kérdezték kórusban.

- Köszi, jól. Sok mindent.

Ezután elmentem bűbájtanra, természetesen a Harry-Ron-Hermione díszkisérettel. Bűbájtanból az eddig tanult bűbájokat hibátlanul végrehajottam, majd ezután lementünk ebédelni.

- Most milyen órád lesz?-kérdezte Harry, de az arckifejezésébő ítélve szerintem sejtette.

-Bájitaltan. Sajnos. Remélem, hogy túlélem, legalábbis azok után, amiket arról a Pitonról mondtatok.

- Amanda Brown kisasszony.- szólt egy határozott, éles és fagyos hang. Megfordultam, és ott állt mögöttem egy magas, fekete hajú, fekete taláros férfi. A zsíros haja úgy csüngött mintha rasztázva lett volna. Egyből kitaláltam, hogy ki lehet ez az ember. Ő bizos Piton.

- Igen, uram?- válaszoltam megszeppenve.

- A nevem Perselus Piton tanár úr és én fogom önnek tanítani a bájitaltant. - mindezt egy szusszra, és olyan undorral mondta, mintha béka lennék, vagy legalábbis valami súlyos beteg, mondjuk leprás.

- Akkor most lesz órám a tanárúrral.

- Igen, elvileg most lenne. Azért jöttem ide magához, hogy közöljem, az óra elmarad. Helyette kérem jöjjön le az irodámhoz este hétre. Potter, kérem mutassa majd meg Miss Brownnak, hogy hol a bájitaltan termet.

-Igen, tanár úr.

Azzal Piton elviharzott. Ron úgy nézett utána, mint valami őrültre, habár szerintem nem tévedett. Volt egy kis szünetem az elmaradt óra miatt, ezért bementem a könyvtárba, és ott leültem, olvastam pát dolgot a Sophorleis és a Marmura varázslatról. Nem valami egyszerű...

Elérkezett a kettő óra, ígyhát beléptem a sötét varázslatok kivédése terembe. Velem szemben egy szegényes öltözetű, de nagyon kedvesnek tűnő úr ült. Ő Lupin professzor.

- Jó napot, tanár úr.

- Üdvözöllek Amanda. A nevem Remus Lupin professzor, és én leszek a sötét varázslatok kivédése tanárod. Nos, lássuk csak miket tanultál a régi iskoládban...- azzal elkezdett sorolni egy csomó átkot, démonokat, és különféle dolgokat, de azok nagyrészét már tanultam. -Rendben... Nos, van valami olyan varázslat, amely esetleg különleges képesség?

Gondolkozni kezdtem... Vajon mi az amit itt még nem tanultak, de én már igen.

- Talán a pajzsbűbáj. Az Amelgenies... De azt minimum 2 embernek kell elvégeznie egyszerre, hogy hatásos legyen. A régi iskolámban párokban gyakoroltuk.

-Értem. Hasznos varázslat. Esetleg segíthetnél megtanítani a többieknek.

- Persze, szívesen.- mondtam.

- Remek. Oh, nézd már három óra, kicsöngettek. Szervusz.

- Viszlát, tanár úr.

Ezután felmentem a Griffendél toronyba, hogy lerakjam a cuccomat. Mikor felértem a szobába, megláttam Hermionet, aki ott ült az ágya szélén és zokogott.

- Mi a baj Hermione?

- S-S-Semmi...

- Jaj, hát hiszen sírsz! Mi a baj? Valaki megbántott?

Hermione nem szólt semmit, csak bólogatott.

- Ki volt az? Megverem...- mondtam kissé viccesen. Ezen még Hermione is mosolyogni kezdett.- Ki volt az? Elmondod?

- Ron. - mondta...- Jött egy levelem Victortól...

- Krumtól?

-Igen. -még mindig sírt. - Azt írta, hogy már nem akar velem járni, mert van valaki más neki, aki ott lakik közel hozzá... És... - Itt nyögött egy hangosat, és tovább sírt.

- Szemét! Szóval ez a baj? De ehhez hogy jön Ron?

- Nem... Még nem fejeztem be. Én már rég nem vagyok szerelmes Krumba. Talán nem is voltam... De amikor megjött a bagoly, akkor pont a klubbhelysében voltam, és Ron kitépte a levelet a kezemből, és hangosan olvasni kezdte. Igaz, hogy amikor elért a "cikis" részhez, csöndbe maradt, de addigra már mindenki engem nézett. Elegem van Ronból! ELEGEM VAN!!!

- A szemét! Hogy tehetett ilyet? Megyek és beszélek vele.

Azzal kirohantam a szobából, át a klubbhelységen, fel a fiú hálótermekhez. Bekopogtattam a 6.-osokhoz, és Harry nyitott ajtót.

- Mi van?- kérdezte.

- Hol van Ron? - ordítottam.

- Itt vagyok.

Berohantam a szobába, megsem hallva Dean és Seamus "Tűnj innen, öltözük" kiáltásait.

- Te szemét, mit műveltél Hermioneval? Hogy merted? - azzal lekevertem neki egy hatalmas pofont és kirohantam a szobából.